A nevem Ürge Ágnes, felvidéki származású vagyok, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékén végeztem. Már az egyetemi évek alatt megtapasztaltam az alkotás gyógyító és felszabadító erejét, ami egy idő után magánál a művészetnél is fontosabb lett. A boldogságom és lelki békém került előtérbe, és elkezdtem keresni azt, amit úgy véltem, hogy valahol az életem során elvesztettem. A külvilágban való keresést a belső világomra való figyelem váltotta fel. Egyre fontosabb lett, mi lehet a formai világon túl: honnan születik minden, és ki vagyok én, ha elengedek mindent, amit a külvilágból magamra aggattam?

A válasz, ami megérkezett, nem az elmémből jött, és nem is a külvilágból, hanem a szívemben találtam meg azt. Abban a Térben, ahol a gondolatok és szavak semmivé foszlanak. Egyre gyakrabban tapasztaltam meg az elvárás nélküli alkotás felszabadító erejét a festészetben és a táncban egyaránt. A több éves néptáncos múltamat felváltotta a mozdulat szabad megélése, táncterápián, kontakt improvizáción és egyéb mozgásformákon keresztül. Azt a szabadságot, amit a táncban kerestem, később a Butoh mozgásformában találtam meg leginkább. Amikor a test mozdul, „én” mint megfigyelő követem a mozdulatot, kíváncsian, érdeklődően vagyok jelen. Felismertem, hogy az a tudás, az az energia, ami mindent mozgat, mindent áthat, ez irányít engem is. Az elképzelés, hogy „én” cselekszem, csupán látszat.

Új, csodálatos utazás indult el a mozgásban, táncban és a képi alkotásban is, amikor már hagyom, hogy a megengedésből szülessen a mozdulat és az alkotás egyaránt. Megtapasztaltam a pillanat gyógyító erejét, és tovább már nem ragaszkodtam a külső formákhoz. Azt a békét, amit kerestem, a Jelen pillanat szüli, sehová nem kell menni érte, és ebben a pillanatban a gyógyulás is elérhetővé válik, akár a képi alkotáson keresztül.